Sikerült teljesítenem egy régi ígéretemet. Valamikor tavasszal, varrtam a legkisebb fiamnak egy békát. Ekkor kérte a középső, hogy neki is varrjak, de egy baglyot. Megígértem neki, megrajzoltam, kiszabtam és ide-oda rakosgattam az asztalon. Mondtam, hogy születésnapjára megvarrom. A drágaságom nagyon türelmes volt, néha megkérdezte, hogy mikor lesz kész, hát a születésnapjára nem lett. De legalább a névnapjára megkapta, szombaton megvarrtam, ez volt Zsombor egyik ajándéka. (Azóta ezzel alszik és viszi magával az oviba is.) A pici lányom ennél is segített, elég nehéz úgy varrni, hogy egy izgő-mozgó sajtkukac az ölembe ül, de a lelkesedés számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése